„Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20)

A 2017-es évben még két évfordulóra szeretném felhívni a figyelmet, egy negatív és egy pozitív eseményre: Londoni eseményre 1717-ből és a már többször is említett Fatimai eseményre 1917-ből.

300 évvel ezelőtt alakult meg a modern szabadkőművesség. Az ezzel kapcsolatos összefoglalás egy volt egyetemi évfolyamtársam tollából származik:

„1717-ben négy londoni szabadkőműves páholy egy meghatározott, komoly okkal gyűlt össze a nyári napforduló idején, Szent Iván – Keresztelő János születésének – napján, június 24-én a Szent Pál-székesegyház területén levő a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett („Goose & Gridiron”) fogadóban: megalapították Anglia Nagypáholyát (Premier Grand Lodge of England), a többi kőműves egyletektől különválva. Ez az esemény tekinthető a modern szabadkőművesség születésnapjának, egyúttal a francia forradalom egyik legfontosabb előzményének. A francia szabadkőművesek 1889. július 16–17-én, a francia forradalom 100. évfordulóján tartották Párizsban az első nemzetközi kongresszust, ahol megfogalmazták a szabadkőművesség célját, az ateista világköztársaság létrehozását, és az eszközt, ami nem más, mint a vallás (a katolikus Egyház) és a monarchiák megdöntése.

A szabadkőművesség báránybőrbe bújt farkas. Emberiességről és toleranciáról beszél, de a kinyilatkoztatáson, a hiten és a valláson is „fölülemelkedő”, egyes irányzataiban egészen nyíltan egyházellenes volta és világuralmi törekvései leleplezik az önmagában is elborzasztó emberközpontúságát. A szabadkőművesség tagadja a Szentháromság Egy Istent, helyette a Világ Nagy Építőmesteréről beszél; elutasítja a Teremtőt, helyette Őserőt és Ősalapot mond, az anyagot tekinti örökkévalónak. Tagadja az egy igaz vallás és a dogmák (hitigazságok) lehetőségét, helyette vallásszabadságot, szabadgondolkodást, emberközpontúságot, relativizmust és indifferentizmust hirdet. Tagadja a kinyilatkoztatást és az értelem igazságfelismerő képességét, helyette deizmust, panteizmust, racionalizmust és agnoszticizmust képvisel. Tagadja Krisztust, akit megvallunk, mint az élő Isten Fia és a világ Megváltója, az Út, az Igazság és az Élet.

Az objektív igazságot elveti, eszkatológiával (a végső dolgokkal kapcsolatos kérdések) nem törődik, helyette az evilági jólét és hatalom érdekli. Úgy beszél „emberségről” és „toleranciáról”, valamint a természetes erkölcsi normák megtartásáról, mintha e törvényeknek semmi köze nem volna Istenhez, akit mint önmagát Krisztusban kinyilatkoztató Abszolútumot tagad. Miközben a személyes vallásosságot a „tolerancia” nevében magánügynek tekinti, addig a hierarchiájával, titkos tanaival és szertartásaival egyetemes érvényű álvallási struktúrát épít.

A szabadkőművesség világnézete (Isten- és emberképe) döntő pontokon ellenkezik a katolikus Egyház hitével és tanításával. Katolikusnak részt vennie benne halálos bűn. A szabadkőművesség – irányzattól függő nyíltsággal – elveti Krisztus Egyházát, tagadja a katolikus kereszténység igaz vallás jellegét. Az Egyház társadalmi és politikai befolyásának teljes megszüntetéséért harcol.

A kinyilatkoztatással, az igazsággal, a vallással és az Egyházzal nyíltan szembemenő szabadkőművesség alapjaiban támadja meg és oldja fel az Isten-ember kapcsolatot. Célja egy ateista világköztársaság és egy világkormány, egy új világrend létrehozása, egységes világvallással, melynek középpontjában látszólag a humanizmus, a piedesztára emelt, Isten nélküli ember áll, valójában pedig az embernek hízelgő Sátán. A szabadkőművesség tehát voltaképpen egy önmegváltásra, önistenítésre ösztökélő, alapjaiban hitellenes és sátáni ihletésű („olyanok lesztek, mint az Isten”, vö. Ter 3,5) társulat, amely Krisztus és az Egyház tagadásával és az ember istenítésével a hazugság atyjának (vö. Jn 8,44) áldoz.

A szabadkőművesség e nagy évfordulója június 24-én 2017-ben újholdra esett, ami okkult értelmezésben is nagy jelentőséggel bír. A szabadkőművességnek még soha nem volt akkora befolyása a katolikus Egyházra, mint amekkora jelenleg van. Krisztus és az Egyház egyetlen üdvözítő voltával szemben, a megtérés feltétlen szükségének hirdetésével ellentétben, a nagy világ-vallások egyenlőségét és az emberi erőfeszítéssel létrehozható igazságos és békés világot állító hamis ideológia szolgálatában látunk manapság nem kevés főpapi megnyilvánulást, de Krisztus nélkül emlegetett világbékéről, hit és keresztség, megigazulás nélküli istengyermekségről hallunk legmagasabb szintről is megnyilatkozásokat.”

„Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20)

200 évvel később, 1917. május 13-án vasárnap jelent meg első alkalommal a Szűzanya Fatimában. A Szent Szűz így tanította a gyermekeket imádkozni: „Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén tett sérelmek jóvátételéért imádkozom.” Vezeklést, engesztelést, a rózsafüzér imádkozását, áldozathozatalt kért tőlük. A Szűz látomásban megmutatta nekik a kárhozat helyét. A Szűzanya utolsó, hatodik jelenésére 1917. október 13-án szombaton került sor. Ekkor történt a napcsoda, amelynek több tíz-ezer ember volt közvetlen szemtanúja. A kivizsgálás (1958) mindent hitelesnek ismert el Fatimában. A fatimai jelenések befejeződtek, de Lucia életében Mária többször megjelent még, s ilyenkor mindig kérésekkel fordult hozzá. A Fatimai Szűzanya kérte az elsőszombati ájtatosságot, továbbította Jézus akaratát Szűzanya Szeplőtelen Szívének tiszteletére, és Isten felszólítását a Szentatyának, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.

A felajánlás ebben a formában eddig nem valósult meg, de sokan tettek saját felajánlást, mint az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye is, 2003-as Fatimai Zarándkolata alkalmából, Erdő Péter vezetésével. Az itt elhangzott felajánló imádság bevezető fohászával szeretném zárni elmélkedésemet:

 

Szeplőtelen szívű Mária, boldog vagy, mert hittél!

Szent vagy, Urunknak, Jézus Krisztusnak édesanyja

és az Egyház édesanyja.

Szent vagy, Magyarok Nagyasszonya, akinek oltalmát megszámlálhatatlan alkalommal felismertük

a történelemben és saját életünkben.

Tekints ránk, akik országod tagjai vagyunk.

Fogadd el Főegyházmegyénk felajánlását Szeplőtelen Szívednek,

fogadd el valamennyi kívánságunkat és reményünket,

gondjainkat és fájdalmainkat.

Nagyasszonyunk, nyilvánítsd ki hatalmadat rajtunk.

Vezess minket örömeinkkel és terheinkkel Fiadhoz,

és segíts, hogy hiteles tanúságot tehessünk róla mindenki előtt!

Ékes virágszál, hozzád esdeklünk,

Szép Szűz Mária, könyörögj értünk!