Gaudete in Domino semper!

A Premontrei Rend alapításának 900. évfordulójára készülve, Ádventtl nemcsak egy új egyházi évet kezdtünk meg, hanem a készületben is új programévet, mégpedig a 2018.-as esztendő, a szolgáló szeretet éve lesz. Ebben az évben Szent Ágoston regulája társul majd elmélkedéseinkhez, amelyet Szent Norbert atyánk rendjének, rendünknek alapjául tett meg. Minden alkalommal fel fogok olvasni a regulából néhány pontot, az elmélkedésem elején, hogy így ismerkedjünk meg közelebbről Szent Ágoston atyánk szabályzatával, ahogyan ő több, mint 16 évszázada a szerzetesi eszményt elképzelte és megvalósítani szándékozta. Ha néha esetleg egy-egy pont megmosolyogtatónak tűnik is, megvan a helye a XXI. század elején azoknak a szabályoknak is, pusztán el kell helyeznünk saját életkörülményeinkbe.

            A regula első szavai a következők:

Szeretett Testvéreim!

Mindenekelőtt Istent szeressétek, aztán a felebarátot, mert ezek a nekünk adott legfőbb parancsok. Íme ezek a szabályok, amelyeket előírunk, hogy a monostorban letelepedve megtartsátok. Először is azért gyűltetek össze, hogy egyetértésben lakjatok a monostorban, és egy szív, egy lélek legyetek Istent keresve.”

Egy szív, egy lélek örvendeztünk a tegnapi vasárnapon, örvendetes vasárnap, ádvent 3. vasárnapján. „Gaudete in Domino semper…” Örvendjetek mindig az Úrban! – hangzik a szentmise introitusa (kezdő éneke). Miért is örvendeztünk, mikor még advent sem ért véget? Az introitus szavai megadták a választ: Mert az Úr immár közel van hozzánk!

            Sajnos sokszor figyelmetlenül átsiklunk a második olvasmányon, a szentleckén, amiben Szt. Pál apostol az evangélium örömhírével kapcsolatban ad nekünk tanítást. Felsorolta nekünk az örömnek egyfajta feltételeit. Rögtön úgy kezdte: legyetek mindig derűsek!

            Azonban nem csak azt kérte tőlünk az Apostol, hogy: „Legyetek mindig derűsek”, hanem azt is, hogy „imádkozzatok szüntelenül” és „adjatok hálát mindenért” „Ne oltsátok ki a Lelket!” „Vizsgáljatok meg mindent” „Mindenféle rossztól óvakodjatok!” Ha megfogadjuk az apostol szavait, felszabadul bennünk az Isten igaz öröme.

            – Először is tehát, mit jelent szüntelenül imádkozni? Ez nem egy mennyiségi versenyt jelent önmagammal szemben. A szentek ismérve, hogy egész életük imádság, minden gondolatuk, szavuk, tettük, mert mindezeket Isten szeretetében szülték meg. Barsi Balázs atya erről így ír: „Hogyan lehet szüntelenül imádkozni? Tudni, hogy minden pillanatban a kárhozat örvényébe zuhanhatnék, átélni végtelen gyöngeségemet és kiáltani az élet után! Az ima állapotába a saját bűneit sirató ember kerül!”

            – Adjatok hálát mindenért! Ha nem hagyom, hogy a rossz elvakítson, elvonja a figyelmemet a jóról, a szépről és az igazról, akkor képes leszek meglátni, hogy életemben mennyi ajándék volt, amit akkor és ott nem tudtam úgy értékelni. Hát még mennyi pillanatnyi ajándék van óráról-órára, amikért hálásak lehetünk Istennek. Isten ajándékai nem csomagok, melyeket elkészített nekünk és elküldött hozzánk – aztán legyünk vele boldogok! Nem levelező viszonyban vagyunk Vele, hanem a tenyerén vagyunk. Most akar kényeztetni minket, itt és most akar szeretni bennünket. Minden napnak megvan az öröme, minden nap van miért hálát adni!

            – Ne oltsátok ki a Lelket! A keresztségben megkapjuk a Szentlelket. Akármi is történik az emberrel, akármi is lesz belőlünk, ezt senki nem veheti el tőlünk és senki sem teheti más, vagy maga számára semmissé, meg nem történtté. A Lélek folyton kísér bennünket belső indíttatások útján, gyöngéd sugallatokkal. De kapunk külső vezetést is – Isten szent Igéje által, a mai evangélium szavai is ilyenek, amelyre mindig érdemes odafigyelni, hogy Isten öröme felszabaduljon bennünk! Ilyen külső vezetésnek számít a testvéri szó, amelyet szeretetből adunk egymásnak. A szomszédasszonyé, a baráté, a tanáré, az orvosé, a pénztárosé és mindenkié, aki valami módon Isten felé segít bennünket.

            – Vizsgáljatok meg mindent! Az adventi időszak virrasztása, józansága, ébersége pont ezt szolgálja. Mint ahogy nem eszünk meg mindent, ami kezünk ügyébe akad, ugyanígy nem szabadna kritikátlanul megnéznünk mindent, amit a TV-ben elénk adnak. Nem szabadna minden hangra hallgatni, mely a fülünket csiklandozza. Számos útja és módja van, melyet a sátán ki is használ, hogy megmérgezze az Istentől kapott örömünket. Nem bizalmatlanságra buzdít minket az apostol, hanem józanságra, éberségre és arra, hogy csak a jót tartsuk meg.

            – Végül pedig: mindenféle rossztól óvakodjatok! Amit az ördög kínál, az minden esetben hazugsággal kezdődik, bár kezdetben nagyon jól néz ki, csábító, de mindvégig keserű az íze és minden esetben a pusztulásba vezet. Apró, majd egyre nagyobb kompromisszumok megkötését követeli, örömöt ígér, de keserves pusztulásba, a lelki halálba vezet.

Keresztelő Szent János fürdőzhetett volna a népszerűségben, aminek Jézus színrelépése előtt örvendett – de nem tette. Tudta hol a helye, tudta, mi az ő szerepe. Öröme akkor lett teljes, mikor eljött az, akinek ő az útját készítette. A mi örömünk is csak akkor kap szabad utat, ha elfogadjuk magunkat, helyünket, képességeinket, korlátainkat és így teljesítjük kötelességeinket. Ezáltal felfedezhetjük a Gondviselést életünkben.

Készítsük fel tehát lelkünket a bűnbánatban, hogy a közelgő karácsony Isten örömét hozza el nekünk. Így örvendjetek mindig az Úrban, ismét mondom: örvendjetek, mert az Úr immár közel van hozzánk!

Lukács Gábor Imre OPraem