A szeretetparancs 2.

“Veszekedés vagy ne legyen köztetek, vagy a leggyorsabban vessetek neki véget, különben a harag gyűlöletté fajul, s akkor a szálka gerendává válik, és a lélek gyilkossá lesz. Így olvassátok ugyanis: Aki testvérét gyűlöli, az gyilkos.” (1Jn 3,15). (VI.1.) A veszekedés és a harag a leghatékonyabban tönkre tudja tenni a harmonikus közösségi életet, egy csapásra szertefoszlatja a szeretetet és a türelmet, és a gyűlöletnek meg a szeretetlenségnek enged teret. Ezért óva int minket Szent Ágoston a veszekedéstől vagy ennek elhatalmasodásától, mert a békétlen lélek nem lehet kedves az Isten előtt. Jézustól is így halljuk: “Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával… Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársad-dal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.” (Mt 5,22-24) A Regulában pedig ez áll: “Ha valaki szidalmazással vagy gyalázkodással vagy akár bűn emlegetésével megsérti a másikat, amilyen gyorsan csak lehet, nyújtson elégtételt azért, amit tett, a sértett pedig haladéktalanul bocsásson meg.” (VI.2.) Békülékenynek kell lenni, nehogy még többel kelljen lakolni a haragtartásért, és nehogy még rosszabb dolgok származzanak belőle. (vö. Mt 5,25-26)

         “Ha viszont kölcsönösen megsértették egymást, imáitokra, amelyek minél gyakoribbak, annál hatékonyabbak, kölcsönösen bocsássanak meg egymásnak.” (VI.2.) Hiszen így imádkozunk az Úr  imájában nap mint nap: “bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” (Mt 6,12) És ezek ne elcsépelt szavak legyenek, hanem hatékonyságuk mutatkozzék is meg a Krisztust egyre teljesebben követni vágyó szerzetes életében.

         Az élet a legkülönbözőbb esetekben szolgáltat alkalmat a sértődésekre, a haragra és a veszekedésre. Az ember hajlamossá válhat a legapróbb bántalom vagy harag megtartására, és nem tudja, hogy ezzel mekkora veszélynek teszi ki magát. Nem hiába hívják a haragot méreg-nek . Olyan méreg ez, ami belülről, lassan pusztít, de annál hatékonyabban. Ezért “sokkal jobb, ha valakit gyakran kísért ugyan a harag, de aztán, elismerve igazságtalanságát, siet bocsánatot kérni a sértett féltől, mint ha valaki nehezebben gerjed haragra, de a bocsánatkérésre is lassab-ban hajlik.” (VI.2.)

         “Vigyázzatok magatokra!”  halljuk a Lukács-evangéliumban  “Ha vét ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy ‘bánom’, bocsáss meg neki.” (Lk 17,3-4) Péternek meg azt mondja Jézus, hogy nemcsak hétszer, hanem hetvenszer hétszer kell megbocsátania az ellene vétőknek. (vö. Mt 18,21-22) Ne legyünk hát olyanok, mint a szívtelen szolga, aki nem volt könyörületes szolgatársához. Haragja gyűlöletté fajult, ezért ura megbüntette őt. (vö. Mt 18,23-35) Mert “így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.” (Mt 18,35)

         “Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek, de ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6,14-15) Ágoston ezt így vonatkoztatja a szerzetes életére: “Aki viszont soha nem hajlandó bocsánatot kérni, vagy nem teljes szívéből teszi, jogtalanul van a monostorban, még ha nem küldik is el innen.” (VI.2.) Jogtalanul van azon a helyen, ahol a megszentelt életnek kell laknia, ahol nincs helye a haragnak vagy a szeretetlenségnek.

         “Az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.” (Mt 12,36-37)  mondja Jézus. “Tartózkodjatok tehát a keményebb szavaktól. Ha mégis ilyen szó elhagyná ajkatokat, ne restelljétek, hogy ugyanaz a száj gyógyítson, amelyik a sebet okozta.” (VI.2.) “A száj ugyanis a szív bőségéből szól. A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő.” (Mt 12,34-35) Törekedjünk tehát arra, hogy a jó kincs gyarapodjék bennünk, és ami ezt hátráltatja, az legyen mindenkor a javulás és a jobbítás célpontja.

         Szent Ágoston mindezekhez még hozzáfűzi, hogy a fegyelem érdekében megengedhető bizonyos keménység, de ez is csak a testvéri szereteten belül történhet: “Amikor azonban a fegyelem követelménye a fiatalabb testvérek rendreutasítása esetén kemény szavakra késztet benneteket, ha úgy érzitek is, hogy túlléptétek a határt, nem kötelességtek tőlük bocsánatot kérni, nehogy a túlságos megalázkodás miatt a kormányzás tekintélye meginogjon az alátok rendeltek előtt. Bocsánatot kell kérnetek azonban a mindenek Urától, aki tudja, hogy azokat, akiket a jogosnál netán erősebben megdorgáltatok, milyen jóakarattal szeretitek.” (VI.3.) Összegzésként, ahogy ezt már több fejezet végén láttuk, itt is egy rövid mondat áll: “Ne testi, hanem lelki szeretet uralkodjék köztetek.” (VI.3.) Mindazt tehát, amit teszünk, vagy amit kellő meggondolásból nem teszünk, mindig a szeretet irányítsa, amely az Istentől származik.

Balogh Péter Piusz O. Praem