A harmadik evangéliumi tanács

“Elöljárótoknak mint atyának engedelmeskedjetek, adjátok meg neki a tiszteletet, nehogy megsértsétek benne Istent.” (VII.1.) Az engedelmesség a harmadik evangéliumi tanács, amit vállal a szerzetes, hogy ebben is Krisztust kövesse. “Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért.” (Mt 20,28) “Úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.” (Lk 22,27) – mondja Jézus, és  tökéletes engedelmességéről tesz tanúságot, mikor a Getszemáni kertben így imádkozik: “Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te.” (Mt 26,39) Ő “kiüresítette magát… és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,7-8) Jézusnak ezt az önkiüresítését követi a szerzetes, amikor lemond  saját akaratáról Isten akaratának teljesítéséért. Ezt viszont elsősorban közösségének akaratában találja meg.

            A közösséget, annak minden céljával, feladatával és tevékenységével együtt az elöljáró képviseli, ő vezeti és tartja össze. Ezért az elöljárónak kijáró engedelmesség nem az ő személyének  és egyéni akaratának vak követése, hanem rajta keresztül a közösségnek való engedelmesség és hűség. Ez viszont végső soron Isten akaratának követése. Így vonatkoztathatjuk ide azt az evangéliumi szakaszt melyben Jézus tanítványairól beszél, akik az ő tekintélyét és akaratát képviselik: “Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16)

            “Aki elöljárótok, ne azért tartsa magát szerencsésnek, mert hatalommal kormányoz, hanem, azért, mert szeretettel szolgál…S jóllehet mindkettő szükséges, inkább kívánja azt, hogy szeressétek, mintsem hogy féljetek tőle, mindig arra gondolva, hogy majd számot kell adnia rólatok Istennek.” (VII.3.) Az elöljáró és a testvérek kapcsolatát is a szeretetnek kell áthatni, mert csak ezáltal lehet mindkét részről gyümölcsöző a közös élet. A testvérek részéről a szeretetből fakadó engedelmesség, az elöljáró részéről pedig a közösség szeretettel való szolgálata. “A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevő úrnak hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.” (Lk 22,25-26)

            Az elöljáró pedig legyen minden jóban példamutató, és ügyeljen az életszabályok megtartására a testvérek körében, mert Ágoston is ezt írja: “Hogy tehát mindezt megtartsák, és ha valamit nem tartottak meg, azt ne hagyják annyiban, hanem tegyék jóvá és javítsák ki, arra elsősorban az elöljárónak legyen gondja” (VII.2.), továbbá “tisztelet tekintetében első legyen köztetek, Isten előtt azonban félelemmel boruljon lábatokhoz. Jó cselekedeteivel adjon mindenkinek példát, fegyelmezze a nyugtalanokat, bátorítsa a kishitűeket, támogassa a gyöngéket, legyen mindenkivel türelmes. Szívesen tartsa meg a fegyelmet, és ennek megtartására ébresszen félelmet.” (VII.2.) Az engedelmesség tehát az elöljárót is kötelezi közössége felé, amelynek a világban szolgaként jelenlevő és engedelmes Krisztus példájára szolgál.

Balogh Péter Piusz O. Praem