Szt. Norbert vezetésével Jézus Szívéhez érni

Rendi és iskolai közösségünk számára fontos ünnep lesz a héten: Szt. Norbert atyánk, rendünk alapítójának napja, mely különös jelentőséggel bír most, amikor a rendalapítás 900.-ik évfordulójára készülünk. Ha a gondviselő Isten nem támasztja fel ezt a nagyhatású népszónokot és reformátort, nincsenek premontreiek és természetesen nincs premontrei iskola sem. Norbert az Egyház X-XI századi súlyos válságában a VII Szt. Gergely pápa féle újjászületési mozgalom élharcosa, az egyházi fegyelem és a papi – szerzetesi élet helyreállításával. Ebben a tevékenységében, miközben újszerű módon egybekapcsolta a zárt szerzetesi életet a lelkipásztorkodással, legfőbb törekvése az eucharisztikus Jézus tiszteletének, szolgálatának központba állítása volt, ezért is ábrázolják őt kezében szentségmutatóval és nevezik eucharisztikus szentnek.

                1124ben Antwerpen városában felütötte fejét egy Tanchelin nevű eretnek veszélyes tévtana: az Oltáriszentség szerinte csak szimbólum, ezért tilos azt imádni. Megtévesztett követői elrabolták és meggyalázták a szentostyákat. Maga Tanchelin bár kárhoztatta a liturgia és a templomok pompáját, szépségét és gazdagságát, mindezt önmagától nem sajnálta. Fényűző életet élt és 3000 zsoldosból álló magánhadserege gondoskodott összeharácsolt vagyona gyarapodásától. Szt. Norbert fiai a városban megtelepedve mintaszerű hitoktatást és méltóságteljes liturgiát vezettek be és a népet így visszavezették a katolikus hithez. Itt is beigazolódott, hogy a szép, igényes, istenközpontú liturgia, melyet az imádás és a szakralitás szellemében végeznek, az emberekben tapasztalati síkon is megerősíti az igaz hitet és a helyes erkölcsöt. Így a premontrei rend is a saját liturgikus, imádságos tapasztalatát átadva próbálja Jézushoz vezetni a rábízottakat és kialakítani bennük az erényeket, melyek győzelemre vezetnek az élet csatáiban. Ahogyan iskolánk jelszava is mondja: Virtute vinces – erénnyel győzni fogsz.

                De Norbert eucharisztikus lelkisége előkészít a hét másik nagy ünnepére – pénteken lesz ugyanis Jézus Szentséges Szívének ünnepe. A XVII században Alacoque Szt. Margit vizitációs nővérnek szentségimádás közben megjelent az Úr Jézus, kezében tartva lángoló, tövissel koronázott, megsebzett szívét és ezt mondta: „Nézd ezt a Szívet, mely annyira szerette az embereket, de nagy részükről viszonzásul a hála helyett hidegséget, közönyt kapott”. Jézusnak tövisként fáj az emberi bűn és szeretetlenség. Ezért indult el a XIX századtól az engesztelés világméretű mozgalma, hogy imádással, szeretettel, imával és böjttel jóvátegyük, amit a bűn megtagadott a minket mindenkinél jobban szerető Úrtól. Ennek a nagy mozgalomnak része az a sok Jézus Szíve tiszteletére emelt templom, oltár és szobor, mely vidékünkre is jellemző, valamint az elsőpénteki szentgyónás és szentáldozás közismert gyakorlata.

                Jézus Szent Szíve ma is értünk dobog többek között iskolai kápolnánk szentségházában is. A rajta tátongó seb feltárja egyrészt a bűn súlyosságát másrészt a szeretet nagyságát. Válaszoljunk a szeretetre szeretettel, adjunk a Szívért szívet. Amikor a katona lándzsája megnyitotta az Üdvözítő Szívét, ezzel út nyílt számunkra, hogy az Úr Szívében menedéket, otthont, biztonságot és védelmet találjunk. Ebből a Szívből nyerünk minden kegyelmet és segítséget, így leszünk Szt. Norbert atyánknak is méltó követői és gyermekei.

 

Kovács Ervin Gellért OPraem