Számlálni napjainkat, Urunk, te taníts meg minket, hogy szívünket bölcsességre vezessük

Az év első napja karácsony nyolcnapos ünnepének az utolsó napja. E napon van Szűz Mária, Isten Anyja fő ünnepe, ez a nap régtől fogva Jézus körülmetélésének és névadásának az ünnepe, és mint Újév, a polgári év első napja. Régen a falusi ember egyetlen könyvét, a kalendáriumot „csíziónak” nevezték a könyv első lapjáról, Jézus circumcíziójának, a körülmetélés zsidó szertartásának az ünnepnapjáról. Azt mondták, hogy az olvasott, okos ember „érti a csíziót”. Ma kivételesen nem arról szól az üzenetem, amit a liturgiával ünneplünk, hanem arról, ami Szilveszter-napján és Újévkor mindenkit foglalkoztat: az IDŐ múlásáról, magáról az időről.
Vannak, akik félnek az idő múlásától, mert egyre gyengülnek, öregszenek. Vannak, akik talán azért félnek tőle, mert érzik, hogy nem jól használták fel az időt. Vannak, akik viszont igyekeznek „elmúlatni” az időt, vagyis, hogy ne kelljen az elmúlásra gondolni, hát „mulatnak”, elfelejtik gondjaikat, kikapcsolják felelősségérzetüket, és „önfeledten” ünnepelnek. Ezzel szemben a keresztény ember élete szüntelen várakozás: reménykedve  várjuk nagy Istenünk és Megváltónk dicsőséges eljöttét. (Tit 2,13) Mégis fontos eleme életünknek az idő, mi is figyelünk az idő múlására.
A Szentírás első mondata: Kezdetben teremtette az Isten az eget és a földet. (Ter 1,1) Az Isten örökkévaló, a világnak kezdete van. A teremtés egyben az idő kezdete. A világ mozog, a galaxisok távolodnak egymástól, a világ tágul, működik benne az entrópia, öregszik. Teremtés nélkül, a mozgó világ nélkül nem értelmezhető fogalom az idő, hisz az időt a világ mozgásával mérjük. Az idővel szembenálló örökkévalóságról azonban nincs igazi fogalmunk.
Csak azt tudjuk, hogy az örökkévalóság az, amiben az Isten öröktől fogva létezik, és ahová egykor minket is vár.
Az időt, vagyis a földi életem tartamát arra kaptam, hogy eljussak az időtlenségbe, az örökkévalóságba. Az leszek ott és „akkor”, amivé most válok. Ilyen értelemben az idő ajándék, „talentum”, amit nem szabad elfecsérelni. Az Evangélium több ízben figyelmeztet a szüntelen virrasztásra, az éber várakozásra (Lk 21,36; Mt 24,42), melyben várjuk az idők beteljesülését (vö. Tit 2,13), amikor már nem tehetünk semmit önmagunkért, hanem az Isten jelenében létezünk.
Minden, ami a világ mindennapjaiban történik, az örökkévalóságban kapja meg igazi jelentőségét. És minden ember, aki most éli mindennapi életét, aki dolgozik, politizál, vagyis dolgozik a poliszért, a közösségért, aki örvendezik és szenved, érdemes az örökkévalóságra.
Az esztendő fordulóján a csatolt 89. zsoltár tanít meg az idővel kapcsolatos helyes szemléletre, imádkozzuk gyakran. Legyen ez szilveszteri-újévi imánk! Számlálni napjainkat, Urunk, te taníts meg minket, hogy szívünket bölcsességre vezessük! (Zsolt 89,13) Mert mielőtt formáltatott a föld és a világ, öröktől fogva és mindörökké vagy te, ó Isten. Viszont a mi emberi életünk ideje hetven év, aki erősebb annak nyolcvan esztendő, bizony hamar elmúlik, és mi elmegyünk. (Zsolt 89,2 és 10) Ezért figyelmeztet Szent Pál apostol: az időt jól használjátok fel! (Kol 4,5) Amikor most arra kérjük az Urat, hogy napjainkat számba venni Ő maga tanítson meg minket, akkor épp a karácsonyi ünnepek tanítanak arra, hogy az Úristen nem e röpke földi életre, hanem az örökkévalóságba hívott meg minket, ahonnan Egyszülött Fia mint a Nap kijött, és a mennyeknek magasára visszatért. (vö. 18. zsoltár)

89. zsoltár

1 Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre.
2 Mielőtt lettek a hegyek, mielőtt formáltatott a föld és a világ, öröktől fogva és mindörökké vagy te, ó, Isten!
3 Ki visszaviszed az embert a porba, és mondod: „Térjetek vissza, emberek fiai!”
4 Mert ezer esztendő a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltás ideje éjszaka.
5 Éveink száma, mint a semmi, életünk, mint a fű, elhervad korán.
6 Reggel virágzik, hogy elhervadjon, este lehull és elszárad.
7 Mert elenyészünk haragod miatt, és felindulásodtól megrendültünk.
8 Magad elé tetted gonoszságainkat, és titkos bűneinket orcád világossága elé.
9 Napjaink mind elenyésznek, és haragod miatt elfogyunk, s mint a pókháló, csak annyi éveink fáradozása.
10 Mert életünk ideje hetven év, aki erősebb, annak nyolcvan esztendő,
11 s annak nagy része munka és fájdalom, bizony hamar elmúlik, és mi elmegyünk.
12 Ki ismeri meg a te fölindulásod erejét, ki tanulja meg félni a te haragodat?
13 Így számlálni napjainkat, taníts meg minket, hogy szívünket bölcsességre vezessük!
14 Térj hozzánk, Urunk, valahára, légy könyörületes a te szolgáidhoz!
15 És betöltesz minket reggel irgalmasságoddal, ujjongunk és örvendezünk életünk minden napjain.
16 Vigadozunk a napokért, melyekben minket megaláztál, az esztendőkért, melyekben nyomorúságot láttunk.
17 Lássék meg szolgáidon a te műved, és fiaikon a te dicsőséged!
18 A mi Urunk Istenünk fényessége ragyogjon felettünk, kezünk munkáját te igazgasd rajtunk, kezünk munkáját, Uram, te igazgasd!

 

 

Jubileum 900
2020.06.09.
Ének a premontrei rendről

Lackfi János, József Attila-díjas költő a zsámbéki premontrei nővéreknek ajánlva írt verset a premontrei rend alapítójáról és a magyarországi premontreiekről az "Ó dicsőséges, ó ékességes" kezdetű ének dallamára. 2020 Szent Norbert-napján néhány strófa felcsendült már az énekből.

2019.12.22.
Magyar nyelven is elérhetővé vált Thomas Handgrätinger O.Praem. Szent Norbert-életrajza
2019.11.12.
Szent Norbert-domborművet avattak iskolánk aulájábanTovább a teljes listához
Címkefelhő
Eseménynaptár