Határtalanul Erdélyben

Iskolánk két osztálya, a 7.a és a 12.a  vett részt szeptember folyamán olyan kiránduláson, amelyeket a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. finanszírozásában megvalósuló Határtalanul! program keretében szerveztek Erdélybe. A diákok utazásának költségét teljes egészében a magyar állam fedezte.

A 7. a osztály videóbeszámolója az alábbi linken érhető el: https://youtu.be/N_GUFLuzpqY

 Ide kattintva elérhető egy fényképes élménybeszámoló a 12.a erdélyi kirándulásáról. A bemutatót Kerepeszki Petra készítette. (21.8 MB)

Erdély 2019.09.07-14.

Első nap

A kirándulás első, szombati napját főként utazással töltöttük. Korán reggel indultunk Gödöllőről és a kisebb-nagyobb szüneteket leszámítva délután 3 óra körül érkeztünk Nagyváradra, ahol a hétvége nagyrészét töltöttük. A szállás elfoglalása után a Szent László templom plébánosa vezetett minket körbe először a templomban, majd a belvárosban. Beszélt nekünk a templom névadójának, Szent lászlónak a Nagyváradhoz való kötődéséről. A helytörténeti érdekességek mellett személyes tapasztalatait is megosztotta velünk, illetve mesélt arról is, hogy milyen az élet magyarként a Partium területén. A városnéző túra során elmentünk a várba, ahol egyik osztálytársunk elszavalta Janus Pannonius: Búcsú Váradtól című versét, egy másik pedig bemutatta, hogyan kapcsolódik Janus Pannonius élettörténet Váradhoz. A plébános úr a séta után megkínált minket egy kis ’forrásvízzel’, amely az altemplomban fakadt, s legnagyobb meglepetésünkre igen tüzes víz volt. A nap (számomra) legélvezetesebb része azonban még ezután következett. ☺ Vacsora után ugyanis kimenőt kaptunk, ami jelen esetben a belvárosi kocsmák és szórakozóhelyek csoportos látogatását jelentette... Nagyon érdekes élmény volt, hogy találtunk olyan helyet, ahol magyar fiatalokkal ismerkedhettünk, beszélgethettünk, és a tőlük hallottak alátámasztották, amiről a plébános úr is mesélt nekünk 

Második nap 

Kirándulásuk második napját egy, a szálláson elfogyasztott reggelivel kezdtük. Ezt követően pedig részt vettünk egy szentmisén, a nagyváradi premontrei templomban. Nekünk, premontrei gimnazistáknak a mise különösen megható  volt, mivel egy ottani, korábban elballagott osztály tagjai 65 éves érettségi- találkozójuk alkalmából vettek részt rajta. A nap fénypontjaként a mosdóra való  várakozás közben megtekinthettük a plébános úr házilag nevelt kiscsibéit is. ☺  A délelőtt folyamán ellátogattunk a Székesegyházba, amelyet belülről is megnézhettünk, majd az ebédet követően Nagyszalonta felé vettük az irányt. Itt előbb Arany János szülőházát tekintettük meg, melynek udvarán előadtuk Arany János: Szent Lászlóról írt elbeszélő költeményét. A gondnok néni egészen el volt ragadtatva az osztályunktól, azt mondta, nagyon ritka az ilyen érdeklődő osztály, amelyik ilyen sok időt tölt el ott, és mindent alaposan megnéz, nem pedig csak bemegymeg kifordul. Később a Csonka-tornyot néztük meg, ami jelenleg Arany János-emlékmúzeumként működik. Egy gyors vásárlást követően visszatértünk Nagyváradra, ahol a vacsora elfogyasztása után még kaptunk egy kis szabadidőt.

Harmadik nap

Hétfői napunk nagyrésze ismét utazással telt. Csucsán rövid időre megálltunk Ady Endre és Boncza Berta régi kastélyánál, de sajnos nem tudtunk bemenni, mert mivel Oktavian Goga volt román miniszterelnök emlékmúzeuma is itt van,  valamilyen román ünnep alkalmából zárt körű rendezvényt tartottak. Késő délután érkeztünk meg új szálláshelyünkre, Torockóra. A szállás elfoglalása után már indultunk is hegyet mászni. A Székely-kő a faluból nézve könnyebben megmászhatónak bizonyult... Mindenesetre sikeresen feljutottunk (sajnos nem mindenki), és a gyönyörű kilátás kárpótolt a fáradalmakért. Nekem ez a túra a kirándulás legjobb élményévé vált.  A torockói szállás és ellátás szintén elképesztően jó volt, ez a gyönyörű természeti környezettel párosítva számomra a hét csúcspontját jelentette. Este a falu kutyáinak társaságában kiültünk a főtérre, eközben pedig sor került mély és tartalmas beszélgetésekre is.

Negyedik nap

A kedd reggelt a torockói helytörténeti múzeumban kezdtük, ahol különböző érdekességeket tudtunk meg a faluról, az ottani hagyományokról. Például a madár faragással díszített székekeket, ha úgy állították, hogy a madarak szembe néztek egymással, akkor béke volt a házban, ha egymásnak háttal voltak a madarak, akkor házi perpatvarba csöppent a látogató, s nem volt illendő sokáig maradni. Meglepett, hogy ilyen jelzésekkel milyen egyszerűen és tapintatposan el tudták kerülni a kellemetlen szituációt. A múzeum épületének körfolyosójáról  megcsodálhattuk a környező hegyek nyújtotta panorámát is. Ezt követően buszra szálltunk és elmentünk a tordai sóbányába. Itt egy kiadós lépcsőzést követően kaptunk egy kis szabadidőt. Én a barátaimmal csónakáztam a barlangban lévő kis tavon, ez nagyon különleges élmény volt. Ezután továbbindultunk a tordai hasadék felé, ahol a délután nagyrészét töltöttük. A sziklafal szűk ösvényein, függőhidakon és vízmosásban vezetett az utunk. Visszatérve megemlékeztünk arról, hogy milyen legendák szólnak a hasadék keletkezéséről, amelyek szintén Szent Lászlóhoz kapcsolhatók. Személy szerint én ezt a túrát is nagyon élveztem, és még az idő is különösen jó volt. Este a vacsorát követően ismét kiültünk a torockói főtérre beszélgetni☺ 

Ötödik nap

Szerda reggel elbúcsúztunk Torockótól (véleményem szerint ez volt a legjobb szálláshely), és tovább indultunk a következő szálláshely felé. Az egész napos utazás során több helyen is megálltunk, elsőként Nagyenyeden. Itt csupán egy rövid sétát tettünk, megnéztük a híres kollégiumot, megemlékeztünk Jókai Mór Nagyenyedi két fűzfa című hajdan, hetedikes korunkban olvasott kisregényéről, utána megtekintettük a nagyenyedi vártemplomot, az 1849-es mészárlás emlékhelyét is. Ezt az eseményt csak egy római számokkal jelölt emléktábla jelzi a vár falán, na meg a rengeteg magyar nemzeti színű szalaggal átkötött koszorú.  A következő állomás Berethalom volt. Először megcsodáltuk a középkori szász templomot, meghallgattunk egy előadást arról, hogyan települtek a szászok Erdélybe, milyen területeken éltek, hogyan éltek a középkorban a szász kereskedők. Majd a szabadidő alatt mindenki egyénileg körülnézhetett az erődítményben. A várfalról gyönyörű kilátás nyílt a környékre és az épület is nagyon szép látványt nyújtott. Ezt követően Segesvár felé vettük az irányt. Itt több óra szabadidő állt rendelkezésünkre, ezalatt egy játékos feladatot teljesítve kellett bejárnunk a belvárost. Segesvár különleges hangulata, színes házai, macskaköves utcái és terei nagyon érdekes összhatást alkottak. Este érkeztünk meg új szálláshelyünkre, Recsenyédre. A szobák elfoglalása és a vacsora elfogyasztása után tortával is felköszöntöttük egyik osztálytársunkat születésnapján, majd közös éneklés következett gitáros kísérettel. Ez az este is nagyon jó hangulatban telt.

Hatodik nap

Csütörtök délelőtt meglátogattuk a környező falvak Szent László-freskóval díszített, Árpád-kori templomait. Elsőként Homoródkarácsonyfalvára mentünk, ahol meghallgattunk egy előadást, amelyet osztálytársnőink tartottak a középkori Szent László ábrázolásokról, majd közösen énekeltünk egy Szent László éneket, melyet egyik osztálytársunk tanított meg és kobzon kísért. A következő falu Székelydálya volt, ahol ismét egy Szent Lászlóval kapcsolatos előadást hallgattunk meg a helyi unitárius lelkész előadásában. Az előadás végén szóba került a romániai magyarok helyzete is, ezt az unitárius lelkész részletesen  kifejtette, illetve néhány olyan gondolatot is hozzáfűzött, ami a kirándulás hátralevő részében parázs vitákat váltott ki közöttünk. Szerencsére ez is egy pozitív tapasztalat volt, mindenki megoszthatta a saját véleményét és érdekes gondolatokat hallhattunk egymástól (és a tanároktól is). A szálláson elfogyasztott ebédet követően útnak indultunk a Vargyas-szoros felé, ahol kipróbálhattuk a lovaskocsizást. Azonban az egy órán át tartó intenzív rázkódásra nem igazán voltunk felkészülve. Mindenesetre ez is egy jó élmény volt, az út során rengeteg vicces szituáció adódott, amit utólag emlegetünk. ☺ A Vargyas-szorosban a tordai hasadékhoz hasonlóan hidakon és sziklaperemeken keltünk át, illetve két barlangot is bejártunk. A szűk járatokon át bementünk a barlang belsejébe, majd lekapcsoltuk a zseblámpákat és a koromsötét üregben álltunk néhány percet, néma csendben. Később lovaskocsival visszamentünk a buszhoz, onnan pedig a szállásra, ahol a vacsorát követően előkészültünk a másnapi utazásra. 

Hetedik nap

Péntek reggel véglegesen elhagytuk recsenyédi szálláshelyünket és nyugatnak vettük az irányt. A nap folyamán több helyen is megálltunk, elsőként a bögözi, majd a székelyderzsi templomnál. Az utóbbi mellett áll egy harangtorony, ahol még kötelek segítségével harangoznak. Ide szűk (és kissé instabil) létrákon fel is mászhattunk, a torony tetejéből szép kilátás nyílt a környező településekre. A templomkertben pedig házi készítésű lekvárokat is vásárolhattunk. ☺ Ezt követően Szováta felé indultunk. Útközben egy rövid időre megálltunk Székelyudvarhelyen, majd Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál. Délután érkeztünk Szovátára, ahol kaptunk egy kis szabadidőt. Én körbesétáltam a Medve-tavat, ami az őszi erdővel körülvéve különösen szép látványt nyújtott. Ezután ismét buszra szálltunk és meg sem álltunk Kolozsvárig, ahol a vacsorát követően elfoglaltuk utolsó szálláshelyünket.  Nyolcadik nap Kirándulásunk utolsó napját Kolozsváron töltöttük. A délelőtt folyamán egy háromórás városnézés keretében megnéztük a legfőbb történelmi és kulturális nevezetességeket. Az idegenvezető sok érdekes információval és a kolozsvári magyarság helyzetére vonatkozó adattal egészítette ki a túrát. Sajnos én reggelre lebetegedtem, ezért nem igazán tudtam élvezni a programot. Ebédre visszamentünk abba az étterembe, ahol a legelső napon is ettünk, ez egyfajta keretet adott a kirándulásnak, illetve lehetőségünk nyílt csipkebogyólekvárt és különböző alkoholos italokat vásárolni az otthoniaknak ajándékként. ☺ A délutánt és az estét is utazással töltöttük, néha megálltunk rövidebb időre (például a Királyhágón). Este 9 körül érkeztünk vissza Gödöllőre, tele élményekkel és emlékekkel, amelyekből (remélhetőleg) egész évben táplálkozni fogunk.