Örvendjetek, mert az Úr immár közel van

Az Egyház ebben az évben is, mint egy gondos édesanya, vezetget minket: „az idők ritmusát megszabja nékünk”, felemel, felráz, nem hagyja, hogy elfáradjunk, netán visszaforduljunk az üdvösség felé vezető vándorutunkon! Ma, advent 3. hetének hétfő reggelén Szt. Pál apostol szavait idézzük: „Örvendjetek, mert az Úr immár közel van!” Örvendjetek a bánkódás közepette! Legyetek mindig derűsek! Legyetek derűsek az adventi bűnbánati időben is!

Valljuk meg, mintha valami ellentmondás lenne ebben. Többször is hallottuk a „pusztában kiáltó Hang”, Keresztelő Szent János felszólítását: „Egyengessétek az Úr útját, tartsatok bűnbánatot!” Egyszerűen mondva: bánkódjatok önmagatok, a bűneitek, a rossz miatt! A bánat által készítsetek az Úrnak egyenes utat! Hogy fér össze ez Szt. Pál bíztatásával: Örvendjetek mindig az Úrban, ne aggódjatok semmiért, legyetek derűsek? A bűnbánat az eleve egyfajta aggodalom: aggódunk sorsunk, örök üdvösségünk miatt! Úgy tűnik, a bűnbánat és öröm nem férnek össze.

Pedig örvendeznünk kell, hisz az Úr közel van!

• Közel van, mert megérkezett! Nem kell a jövendő Messiásra várnunk, mert eljött és megszabadított!

• Közel van, mert az Egyházi évben átéljük az eljövetelét, átéljük, hogy az Isten oly közel van az emberhez, hogy érte emberré lett. És közel van az a nap, karácsony, amikor megünnepeljük, hogy látható, emberi formában megjelent!

• És harmadszor is örvendezünk, mert közel van: a kegyelem által itt van a szívünkben, a keresztség által bennünk lakik!

Hol van hát a megoldás? Örüljünk, vagy bánkódjunk? Mindkettő szükséges! Ne nyomjon a sárba a bánat! – de nem igazi öröm, amely nem a bánatban született! – Mi keresztények épp azért bánkódunk, mert örülni akarunk! A bánkódás által a tiszta lélek örömét, a derűt keressük. – Öröm és öröm között nagy különbség lehet. Mindenki ismeri a szilveszteri örömöt: a múlatás, a kikapcsolódás és a búfelejtés örömét. Ezek nem igazi örömök. Pontosan azáltal szerzi meg az ember, hogy kikapcsol mindent. Nem figyel a rosszra sem saját magában, sem a világban: úgy tesz, mintha nem lenne nyomor, nem lenne éhség, és saját „lelki nyomorára” sem figyel. – Az igazi öröm forrása éppen nem a múlatás, a magunkról való megfeledkezés, hanem az üdvös szomorúság: a bennem és a rajtam kívül levő rossz miatti bánkódás! Ez a bánkódás, ez a bánat, a bűnbánat derűt, belső békét eredményez. Nemcsak egy-két óráig tartó örömet, hanem tartós egyensúlyt. Mert a bűnbánatban megtapasztaljuk Isten szeretetét, az Ő megbocsátó irgalmát. Érezzük, tapasztaljuk ezt a szeretetet, és ez örömömnek az oka. – Melyikünk nem élte már át, hogy egy kibontakozó őszinte emberi szeretet mennyi öröm, derű és belső béke forrása. Az Isten szeretetének a megtapasztalása a bűnbánatban és a kiengesztelődés által egy olyan tartós öröm forrása, amit a külső nehézségek, kudarc, betegség, emberi bántások ellenére is érezhetünk!

Erre az örömre, ilyen örömre szólít az Egyház. Ezt az örömet jeleníti meg a karácsonyban: az Isten belépett a nyomorult, bűnös világba. Egy lett közülünk, és ez a lealacsonyodása a romolhatatlan öröm, az örök boldogság forrása lett a világ számára.

Kedves fiúk, lányok! Legyen ez a mai nap üzenete: az élet bajai, bűneink, hibáink késztessenek őszinte bűnbánatra! A bánatban pedig tapasztaljuk meg Isten irgalmas szeretetét! Így végső soron maga a bánat legyen mindennapi csendes örvendezésünk forrása, és ugyanez vezessen el minket az örökké tartó örömbe!

Most mindannyian álljunk fel, és imádkozzunk az igazi örömért!

† Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. – Ámen.

Könyörögjünk! Vedd füledbe könyörgésünket, Urunk, és látogatásod kegyelmével világosítsd meg lelkünknek sötétségét. Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.