Boldog Meszlényi Zoltán püspök, vértanú

Boldog Meszlényi Zoltán feltehetően 1951. március 4-én halt meg a Kistarcsai Internálótáborban. Halálát vértanúságnak tartjuk. Nektek ez már történelem, nekem szinte az életem része. Hiszen még csak tíz éves voltam, amikor 1950. június 1-jén bérmálás volt Kőbányán, a Szent László-templomban. Közel 200-an sorakoztunk az esztergomi segédpüspök előtt.
Meszlényi Zoltán hívta le ránk a Szentlelket, mert Mindszenty bíboros akkor már börtönben volt. És egy hónappal talán utolsó bérmálása után, Péter és Pál ünnepén a mi bérmáló püspökünket is letartóztatták. Abban az időben még kisgyerekként bérmálkoztunk, 1-2 évvel az elsőáldozás után, ezért a püspök atya beszédére nem emlékszem, de az esztergomi Érseki Levéltár kiadta a beszédeit. Ezeket öreg fejjel úgy olvastam, mintha egy ókeresztény egyházatya beszédei lennének. Még ma is előttem van, amint a díszes püspöki ornátusban bevonult templomunkba a püspök. Közelről láttam, mert a ministránsok között voltam.

De micsoda ellentét: Tabódy István atya, későbbi szemináriumi társunk és vezetőnk maga is a kistarcsai tábor foglya volt akkoriban, és ő mondta el később, hogy a kavicsos udvaron mezítláb vonszolta magát a beteg püspök, és ő, Pista néhány részvevő szót súgott neki. Meszlényi Zoltán ujját az égre emelve csak annyit mondott: „Ő többet szenvedett.”

A templomba ünnepélyesen vonuló, és a fogházban körbe-körbe kínlódva sétáló jelenet ellentéte megvilágítja az életszentség lényegét. A személy mindkét szituációban ugyanaz volt: Krisztus hűséges apostola-szolgája. A bérmáláskor ugyanazt a Szentlelket küldte ránk, aki a fogságban is erőt adott neki a hűségre, és az egy év múlva bekövetkező mártíromságra. A külső körülmények nem befolyásolták, semmit sem változtattak a belsejében. Azok lettek a szentek, akik nem torpantak meg, míg mások megalkudtak, mert féltek egzisztenciájuk, kis jólétük elvesztésétől.

Kedves gyerekek, a püspök itt a közelünkben halt meg ma 68 éve, és 127 éve itt a közelünkben Hatvanban született egy sokgyermekes családban! Mindez kötelez minket. Engem, mert ő az első püspök, akihez valami közöm volt, és kötelez titeket is, akik ezen a környéken laktok. Meg kell ismernünk élete példáját, és mint Krisztus igaz katonáját kell őt követnünk.

Fiatalemberként fényes karrier várt rá, már 24 évesen az esztergomi kancellária munkatársa volt, tudományos tevékenysége egész életét végig kísérte. Serédi Jusztinián esztergomi bíboros-érsek mellett egyre jelentősebb egyházi pozíciókat töltött be: a főkáptalan tagja lett, 1937-ben szentelték címzetes püspökké. Mint új főpásztor 1938-ban a 34. Eucharisztikus Világkongresszus aktív résztvevője volt. A bíboros halálát követően püspöki szolgálatát elkötelezetten végezte: a háború utolsó napjaiban, 1945 januárjában, a szeminárium pincéjében papokat szentelt. Mindszenty József hercegprímást 1948 karácsonyán letartóztatták, és elítélték. Ekkor Meszlényi lett az egyházmegye vezetője, noha a kiépülő diktatúra mást akart a helyére. „Krisztus hű pásztoraként a hitet és az Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!” – ezekkel a szavakkal zárta esküjét Meszlényi Zoltán esztergomi érseki helynök. A szerzetesek elhurcolásának körülményei miatt panaszt tett, emiatt megfenyegették, de Meszlényi nem ijedt meg, mert legfontosabb dolgának a főpásztori feladatok áttekintését és folytatását tartotta. Szolgálata csak néhány hétig tarthatott. 1950. június 20-án első és egyetlen alkalommal volt jelen a budapesti Központi Papnevelő Intézetben a püspökkari ülésen. Néhány nap múlva, június 29-én Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva, mindenkitől szigorúan elkülönítve. Az érseki helynöknek éjjel-nappal, télen-nyáron nyitva kellett tartania cellája ablakát, fűtetlen szobában kellett a telet elviselnie. Őrei szadista módon bántalmazták, gyakran rúgták és bottal ütötték. Meszlényi Zoltán ráadásul nem volt teljesen egészséges ember, gyógyszerekre is szüksége volt, már akkor is, amikor elvitték. Gyógyszert azonban nem lehetett bevinni, sőt semmilyen kapcsolatot nem tarthatott a külvilággal. Sem a letartóztatásáról, sem a vádemelésről nem jelent meg semmiféle nyilvános híradás. Halálának helyét, idejét, sírhelyét is titokban tartották.

Közel hat évtizedes csend után XVI. Benedek pápa jóváhagyta Meszlényi Zoltán püspök vértanú kanonizálását, és 2009. október 31-én az esztergomi bazilikában boldoggá avatták. Azóta imával fordulhatok a szent püspökhöz, hogy aki kisgyermekként a Szentlélek megerősítő kenetével útnak indított, kérje ma is a Jóistentől egy vénülő pap számára a hűség ajándékát!

Mindenható örök Isten, aki Zoltán püspököt és vértanút apostoli buzgóságáért a dicsőség koronájával ékesítetted, add meg, kérünk, hogy példáját követve, nevedet bátran megvallva élhessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
Ámen.

Ullmann Péter Ágoston O.Praem.