Íme, itt az alkalmas idő, itt az üdvösség napja.

Hamvazószerdán az iskolai közösségben ünnepélyesen elindítottuk a szent negyven-napot, a Nagyböjtöt. Hangsúlyozom: közösségben.  Mert ez egy olyan időszak, amikor az Egyház közössége, és ezen belül az Egyház kisebb élő sejtjei, mint például egy egyházi iskola közössége, irányít és segít minket egy cél felé. A cél – mondjuk ki kereken – az ÜDVÖSSÉG.

Ez az ember leglényegesebb és egyetlen igazi és fontos célja. Ezt a célt magunktól, egyedül, mások nélkül nem tudjuk elérni. Elsősorban Jézus Krisztus nélkül nem, mert az egész világnak, minden embernek ő szerezte meg az üdvösséget megtestesülése, szenvedése és kereszthalála által. Az Egyház pedig mint Krisztus titokzatos teste feltárja az oda vezető utat, és kínálja az örök értékeket.

Ezt az időszakot általában a 40-es számról nevezik el, pl. latinul Quadragesima. Mi magyarok viszont a böjtölés cselekedetéről hívjuk Nagyböjtnek. A böjtölés azonban csak egyik fontos eleme ennek az időnek, és éppen nem a közösségi eleme. Jézus azt mondta a hamvazószerdai evangéliumban, hogy úgy böjtölj, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, egyedül csak a Mennyei Atya! _{Mt 6,18} Amikor böjtölsz, imádkozol, jót cselekedsz, az a te személyes törekvésed a Jóisten felé, nem annyira közösségi tett. – Amikor viszont ezt az időszakot „szent Negyven-nap”-nak nevezzük, akkor hangsúlyozzuk, hogy ez egy időszak az egyházi év naptárjában: a kegyelem időszaka, a Jóisten felől az ÜDVÖSSÉG felkínálásának az ideje, a közösség oldaláról pedig a végső célra történő tudatos törekvésünknek a kegyelmi időszaka.

A Jóisten a kegyelmét gazdagon osztotta-osztja az emberiségnek. Kegyelemből, szeretete kiáradásaként teremtette a világot. Kegyelemből alkotta az embert, magához hasonló örök életre képes, a szeretet teljességére vágyó lényként. Kegyelemből, irgalmas jósága kiáradásaként megadta neki az örök üdvösség lehetőségét, és a szabad választás lehetőségét. Az ember élt a szabad választással, és már léte kezdetén eljátszotta a lehetőséget, Isten ingyenes ajándékát. Amit megtettek ősszüleink, amit megtett a választott nép, azt megteszi az egész emberiség, és benne mi is mindnyájan és egyenként: hiába vesszük az Isten kegyelmét _{2Kor 6,1}, azaz nem használjuk fel, nem élünk vele. Pedig az Úr a próféta által ismételten megígérte választott Izraelének: alkalmas időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged!

Isten legnagyobb kegyelme: Ő maga, az Isten Fia, Jézus Krisztus. Eljött az alkalmas időben, vállalta törékeny embervoltunkat. Az Isten ember-módra élt közöttünk, és ember-módra halt meg értünk örök áldozatként. Élete, halála és feltámadása által az ember napjai az üdvösség napjává váltak. Az ember ugyan hiába vette az Isten kegyelmét, végtelen sok ajándékát, az üdvösség mégis itt van, az ember szabad választása többé nem tudja semmivé tenni. De (!) akarni kell, de vágyakozni kell rá, kérni-keresni kell! Itt van! Ezért kegyelem maga a Nagyböjt is, az évente visszatérő alkalom, az alkalmas szent idő, amint Szt. Pál tanítja.

A keresztségben már elnyertük az üdvösség lehetőségét. A Nagyböjt, egy emberöltő sok nagyböjtje alkalom, hogy ha elvesztettük, most szerezzük vissza, keressük, küzdjünk érte. Sokat botladozunk, sok mindent elhibázhatunk életünk folyamán, csak egyet ne, az örök üdvösséget. A nagyböjt azért alkalmas, szent idő, mert erre irányítja figyelmedet, megalapozza benned ezt a törekvést egy életre.

Hétindítónk, nagyböjtkezdésünk alapmotívuma legyen Pál apostol figyelmeztetése: Testvérek! Intünk titeket, nehogy hiába vegyétek Isten kegyelmét, mert ő azt mondja: az alkalmas időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged. _{Iz 49,8} Íme, itt az alkalmas idő, itt az üdvösség napja. _{2 Kor  6,1-2}

2023. február 27-én,

Ullmann Péter O.Praem