Premontrei szentek

Szent Norbert atyánk, püspök, rendünk alapítója

Ünnepe: június 6.
Norbert 1080 körül született az Észak-német – holland határ közelében Genep várurának fiaként. Mint fiatalember előkelő származása révén Xanten város társaskáptalanjának tagja lett, ebből szép javadalmat húzott, de kanonoki kötelességét, a kórusima éneklését valószínűleg mással végeztette. Igen tehetséges volt, ezért Henrik császár udvari kancellárként alkalmazta. Életrajzai látványos, pálforduló-szerű megtérésről tudósítanak, mely után felszentelt papként szeretett volna élni xanteni kanonoktársaival, őket azonban nem sikerült visszafordítani az eredeti szigorú kanonoki életformához. Norbert ezért a pappá szentelése előtti napon minden vagyonát szétosztotta, majd a pápa engedélyével mezítlábas, darócruhás vándorprédikátor lett.

Norbert új életének és rendalapításának indítékai a korabeli egyházi helyzetben rejlenek:

1. A szerzetesközösségek a 9. században még zártak voltak, a településektől távol, mint egy kis várban, a monostorban éltek, és liturgiájuk, imádságuk, munkájuk gyümölcsei el voltak zárva a hívő tömegektől.

2. A világi papok nem éltek közösségben, eléggé képzetlenek voltak, nem prédikáltak, mert abban a korban ez a püspök egyedüli joga és kötelessége volt.

3. Igaz ugyan, hogy a püspöki székhelyeken is voltak papi közösségek, a káptalanok, ezek tagjai voltak a kanonokok, szabályok szerint élő világi papok. A többszörösen megreformált kanonoki intézmény Norbert idején ismét mélyponton volt: tagjai gazdagon éltek, nem tartották meg a regulát.

Norbert az ősegyház apostolait követte, amikor már a XII. század elején vándorprédikátor lett, és a keresztény tömegek, a befelé fordult monasztikus szerzetesek és a szegény néptől elfordult kanonokok közötti űrt próbálta betölteni. Ebben az életformában követőkre talált, letelepedett az észak-franciaországi Prémontrében és olyan szerzetesrendet alapított, amely a szemlélődő szerzetesi életformát összekötötte az apostoli tevékenységgel.
Norbert monostorait városokba, vagy forgalmas helyek közelébe építette, de életük centruma nem a monostor volt, hanem a “nyitott” templom, az abban végzett ünnepélyes liturgia, melyet nem a szerzetesek rítusa, hanem az ünnepélyesebb székesegyházi, “világi” szokás szerint végeztek. Életükhöz Szent Ágoston reguláját választották szabályul. Ez a püspök körül, közösségben élő világi papok életszabálya, így lettek Norbert és követői maguk is szerzetes kanonokok. Öltözékük is kifejezte irányzatuk kettősségét: a fehér, kártolatlan gyapjú a vezeklő szerzetesek ruhájának anyaga, amelyhez kanonoki gallér járul.

Norbert hat év után első követőjére, Hugóra bízta Prémontrét, mert magdeburgi érsekké választották. Itt is halt meg 1134-ben. Itt temették el szerzetestársai a Mária templomban, de földi maradványait 16. század végi szentté avatása után a prágai Strahov premontrei monostorába vitték és jelenleg is ott találhatók.

Norbert rendje rohamosan elterjedt szerte Európában. Még az ő életében alapították hazánkban az első premontrei monostort, Váradhegyfokon, a mai Nagyváradon. Az Árpád-korban 40 monostorban – köztük Zsámbékon – szolgálták a “fehér barátok” a magyar népet imádságukkal, lelkipásztori és hiteleshelyi (közjegyzői) tevékenységükkel. A török időben vissza a Rend, és a két prépostsághoz csatolták Türje, ill. Lelesz és Nagyvárad prépostságait. A 18. században, II. József rendeleteit követően a magyar premontreiek rendjük fennmaradása érdekében a ciszterekhez és a bencésekhez hasonlóan iskolák fenntartását is vállalták, és jelentős pedagógiai tevékenységet folytattak. A férfi ág tagjai Zsámbékon lelkipásztori tevékenységet folytatnak, a gödöllői gimnáziumban pedig oktató-nevelő munkát végeznek.

A premontrei férfi konventek mintájára még Norbert életében női közösségek is alakultak. Hazánkban is több helyen éltek “Boldogasszony leányai”, amint a nép a premontrei nővéreket nevezte. Ünnepi liturgia, korán magyarra fordított zsolozsma, szigorú kontemplatív élet és aktív hiteleshelyi tevékenység jellemezte őket a török uralomig, amely ezt is megszüntette. 1927-ben alakult újjá a magyar Premontrei Női Kanonokrend a dunántúli Külsővaton, és hamarosan több kisebb házban folytatták elődeik életstílusát. Zsámbékon napközi otthont és szakiskolát tartanak fenn hátrányos helyzetű gyerekek számára.

Szent Ágoston atyánk, püspök és egyházdoktor

Ünnepe: augusztus 28.

354-ben született az afrikai Tagastében. Ifjúkora után, melyre szellemi és erkölcsi nyugtalanság volt jellemző, megtért és 387-ben Szent Ambrus milánói püspöktől fölvette a keresztséget. Hazájába visszatérve az aszketikus életnek szentelte magát, és miután 395-ben Hippo püspökévé választották, a püspöki székhelyen monostort alapított klerikusok számára, akikkel a korai Egyház felfogása szerint közösen élt, és akik kedvéért megalkotta a regulát, az együttélésnek azt a kiemelkedő és példaértékű leírását, amely a kanonoki szervezet első mércéje. Mivel termékeny szellemmel volt megáldva, sok művet írt, amelyekben a hitet fejtegette, s ellene szegült kora eretnekségeinek is. A rábízott nyájnak, mint szerető pásztor buzgón viselte gondját 34 éven át, és leginkább beszédeivel tanított. Hippo Regiusban halt meg 430-ban.

Szent Gotfrid szerzetes

Gotfrid, kappenbergi gróf a pápa ügyéért IV. Henrik császár ellen fegyverrel is rendíthetetlenül kiállt. Miután végül békét kötöttek, konverzusként Ottó fivérével együtt Gerberg és Beatrix nővéreiket és Judit nevű feleségét is barátsággal vette rá, hogy kövessék őt a szerzetesi hivatásban. Így a kappenbergi várat Norbertnek adta át, és fivérével két prépostságot, Ilbenstadtot és Valart, valamint két apácakolostort alapított. Végül Ilbenstadtban öltözött be és tett fogadalmat, majd Prémontrébe hívták és akolitussá avatták. Az időközben püspökké szentelt Norbertet követte, majd betegségtől legyengülve Ilbenstadtba tért vissza, ahol harmincadik évében, 1107-ben halt meg.

Szent Frigyes apát

Emléknap: február 4.
Feikone Frigyes anyja szegény özvegyasszony volt, aki a fríziai Hallumban élt. Jótevői segítségével ragyogó eredménnyel végezte tanulmányait, majd iskolai tanító lett saját falujában, később segédlelkész, végül plébános. Édesanyja halála után az Insula-Mariæ nevű premontrei monostorban töltötte a noviciátust, és visszatérve saját plébániájára egy monostort épített reguláris kanonokoknak, amelyet „Hortus Beatæ Mariæ”-nak (Mária-kertje) hívott, valamint egy apácakolostort, amelynek a „Bethlehem” nevet adta. Ezután saját monostorai helyett a steinfeldi apátság apátja lett, azok pedig így a premontrei rend kötelékébe kerültek. Ugyanakkora gondot viselt az ifjak és leányok lelki életére, mint tanulmányaikra, s ebben maga volt példaképük. 1175. március 12-én halt meg.

Boldog Hugó, az első premontrei apát

Ünnep: február 10.
Hugó, a belgiumi Villa Fossensis kanonokja, a cambrai-i püspökség káplánja az apostoli élet iránti vágytól indíttatva Valenciennes-ben csatlakozott Szent Norberthez. Amikor Norbert magdeburgi püspök lett, Hugót Prémontré apátjává választották. A monostort jelentősen kibővítette, kiépítette, s apáttársaival nagykáptalant hívott össze az egységesítés érdekében. A csodálatosmód növekvő premontrei rendet fáradhatatlanul vezette szelíd és alázatos szívvel, de erős lélekkel és határozott szándékkal. 1164-ben halt meg, Prémontré templomában temették el.

Szent Evermod püspök

Emléknap: február 17.
Evermod még ifjúkorában hallotta Norbertet Cambrai-ban prédikálni, és máris teljes szívével elkötelezte magát mellette. Norbert szintén szerette őt és azt kívánta, hogy mindig a segítségére legyen. Evermod követte mesterét Magdeburgba, és odaadón szolgált neki haldoklásakor is. Előbb a gottesgnadeni monostor perjele, majd a magdeburgi Mária-kolostor prépostja lett, végül ratzeburgi püspök. Itt megreformálta és a premontrei rend kötelékébe vonta a székeskáptalant. Buzgón prédikált a vendek között, közülük sokakat megtérített. 1178. február 17-én halt meg.

Szent Ludolf püspök és vértanú

Emléknap: április 26.
Ludolfot, a ratzeburgi székesegyház premontrei kanonokját és kamarását 1236-ban választották püspökké a testvérek. Szigorú szerzetesi életet élt, és magát teljesen az isteni ige hirdetésének szentelte; ebben igen eredményesnek bizonyult. Keményen ellene szegült a szász hercegnek, Ursus Albertnek, aki második Áchábként a székesegyházat a földdel akarta egyenlővé tenni, hogy a helyére veteményest telepítsen. A herceg viszont, hogy minél könnyebben kikényszerítse a püspök hozzájárulását, börtönbe zárta őt és kegyetlen kínzásnak vetette alá. Hogy azonban nehogy Ludolf megölésével vádolják, végül szabadon engedte. Ludolf menedéket talált Wiesmarban János mecklenburgi fejedelemnél, ahol az éhezéstől és sebeitől legyengülve halt meg 1256. március 29-én.

Szent Hermann József áldozópap

Emléknap: május 24.
Hermann steinfeldi kanonoknak, akit a boldogságos Szűz iránti kivételes odaadása miatt Józsefnek neveztek, kora gyermekkorától fogva és egész életén át sok misztikus kegyelmi adományban volt része, annyira, hogy az Istenszülővel valamiféle lelki eljegyzést is kötött. Életrajza, amelyet perjele jegyzett le, egy hosszú életű és igen szeretetreméltó idős emberről ad képet, aki a tanítás, az erényesség és a költői tehetség kincseit hordozta alázatosan. Szentként való tiszteletét a Szentszék véglegesen engedélyezte, és nyugvóhelyét, a steinfeldi templomot a basilica minor rangjára emelte.

Szent Iszfrid püspök

Emléknap: június 16.
Iszfrid a havelbergi püspökségben a jerichowi templom prépostja volt, majd a premontrei kanonokok a ratzeburgi székesegyház püspökének választották. Ebben a méltóságban élte kemény és igazán szerzetesi életét, mindig szelíd, de meggyőző lelkülettel prédikált a lázadó vendek között. Erejét megfeszítve ellenállt Frigyes császárnak, aki Henriknek, Szászország hercegének, Iszfrid barátjának és jótevőjének helyébe Anhalti Bernátot jelölte ki, és a trónbitorlótól megtagadta a hűbéri esküt. Életét és halálát is csodák ragyogták be. 1294-ben halt meg.

Szent Adorján és Jakab vértanúk

Emléknap: július 9.
1572-ben, a Hollandiai Gorcum városának feladása után a kálvinisták Brielle-be vezettek 19 papot, köztük Becan Adorjánt és La Coupe Jakabot, premontrei kanonokokat és plébánosokat, Ostervicanus János reguláris kanonokot, tizenegy ferences testvért Piek Miklóssal gárgyánnal, egy dominikánust és négy világi papot. Őket tömlöcben, éheztetéssel és korbáccsal halálra kínozva kegyetlenül megölték, mert szilárdan állították Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben és kiálltak a pápai primátus mellett.

Boldog Hroznata vértanú

Emléknap: július 14.
Hroznata, a nagy hírnevű és hatalmú cseh nemes, miután szerencsétlenségében feleségét és kisfiát is elveszítette, Teplában premontrei kolostort alapított és látott el javadalmakkal. A keresztes hadakhoz csatlakozva, hogy a Szentföldre elutazzék, Itáliába ment, ahol – mivel a tengerentúli hadjárat mégsem indult el – III. Celesztin pápa hatására megváltoztatta szándékát és női kolostort alapított Chotieschau-ban premontrei apácák számára. Ugyanezen pápa kezéből vette magára a fehér habitust és ugyanő szentelte szubdiákonussá. Teplába visszatérve mindkét kolostornak jószágkormányzója lett. E feladatát olyannyira buzgón látta el, hogy az irigy helyi hatalmasságok emiatt elfogták és börtönbe vetették. Az Egyház jogainak védelmében fogolyként halt meg 1217. július 14-én.

Boldog Gertrúd szűz

Emléknap: augusztus 12.
Gertrúd Lajos hessen-thüringiai gróf és magyarországi Szent Erzsébet gyermeke volt. Kora gyermekkorától a premontrei apácák aldenbergi kolostorában nevelkedett. Később apátnő lett, templomot építtetett és a kolostor létszámát jelentősen gyarapította. A vendégházban a szegények és betegek alázatos szolgálója, a keresztes lovagi eszmény és a keresztény fejedelmek közti egyetértés megőrzésének buzgó támogatója volt. Meghagyta, hogy Úrnapját, melynek megünneplését Jakab legátus, a későbbi IV. Orbán pápa javasolta Németországban, az ő templomában az elsők között tartsák meg. 1297-ben halt meg.

Boldog Broniszlava szűz

Emléknap: augusztus 30.
A Prandoták nemesi családjából származó Bronislava, Szent Jácint unokahúga 16 éves korában a Krakkó városában lévő zwierzynieci premontrei apácakolostorba vonult. Bár a kolostort épp az ő családja alapította, ő maga alázatos és visszavonult életet kívánt élni az Úr szenvedése iránti szeretetből. Miután a tatárok lerombolták a szerzetesnők házát, egy menedékhelyen maradt, s gyakran fölkereste a szomszédos Sikornik hegyét, amely ma már Bronislava nevét viseli, hogy az ottani magányban töltekezhessék. 1257-ben halt meg. Szentként való tiszteletét, amelyet sok csoda igazolt, XVI. Gergely pápa engedélyezte.

Boldog Pierre-Adrien Toulorge vértanú

Emléknap: október 13.
 

Boldog Jacob Kern szerzetes

Emléknap: október 20.

Szent Gilbert apát

Gilbert, az auvergne-i nemesi származású katona Ornifiusnak, Dilo premontrei kolostor első apátjának buzdítására VII. Lajos francia királyt elkísérte a Szentföldre. Ezután hazatért, majd csodálatos fordulattal magát a szerzetesi hivatásnak szentelte, s így tett felesége, Petronella, s leánya, Poncia is. Először egy női kolostort építtetett, amelybe Petronella és Poncia is beléptek, majd kórházat, s végül a Neuf-Fontaines-i apátságot, amelyre fogadalmát is tette és ahol ápolta és szolgálta a betegeket. Gyöngéd könyörülettel fordult a beteg gyermekek felé, akik közül nem egyet imádságaival meggyógyított. 1152-ben halt meg.

Szent Sziárd apát

Emléknap: november 14.
A nemesi családból származó Sziárd a fríziai Mária kertje-apátság ötödik apátja volt. Ezt a hivatalt 36 éven keresztül töltötte be. Igen józan és önsanyargatásra hajló férfiú volt, az Úr szenvedésének tisztelője és szeretője, s mindig jóakarattal fordult a szegények felé. A közös életben buzgón vett részt, példát és mintát adva így a testvéreknek a munkában, az öltözködésben, az étkezésben, a fegyelem megtartásában, a szent olvasmányokban, a könyvek írásában, az alázatosságban és szelídségben. 1230-ban halt meg; sírjánál később sok csoda ment végbe.