Péter atya hétindító gondolatai

Kedves diákok, kedves tanárok!

Szeptember negyedik hetébe lépve szólok hozzátok. A tegnapi evangélium utolsó mondatai adjanak lelki táplálékot és egy kis ösztönzést a következő napokra. „Jézus így szólt a tizenkettőhöz: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája. Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte.” _{Mk 9, 35-36} AMárk-evangélium következő fejezete szerint Jézusezt is mondta: _„Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint kisgyermek, nem megy be oda”. _{Mk 10, 15}

Tegnap hallhattátok, hogy Jézus az apostoloknak a szolgaságról beszélt, mert tudta, hogy ők a háta mögött az uralkodásról beszélnek. Az apostolok Krisztus Király országában a trón két oldalán szerettek volna ülni, és már előre osztogatták a miniszteri bársonyszékeket, és abban versengtek, hogy ki a legnagyobb közülük. Valójában még nem voltak képben! Nem tudták elfogadni, hogy Krisztus trónusa a keresztfa lesz, tövisből lesz a koronája, és uralkodása nem törékeny evilági ciklusra szól.

Ne csodálkozzunk az apostolokon! A versengés alapvető emberi vonás, a vérünkben van. Különösen fiatalabb korunkban, amikor még vannak ambícióink, építgetjük a jövőnket a röpke 70-80 éves emberöltőre. Sajnos már 10 évesen versenyezni kell a felvételi vizsgán, verseny van az osztályban, iskolák közt, talán még a testvérek közt is. Szembe kerülünk egymással, versengünk. Emlékszem, hogy amikor öcsém négy évvel utánam bekerült a kőbányai gimnáziumba, szegény mindig csak azt hallotta, hogy bezzeg a bátyád…

Gondolkozzatok el! Bizony sokszor megelégedettséggel tölt el, ha azt tapasztalod, hogy valamiben jobb vagy a másiknál. Vagy legalábbis arra törekszel, hogy jobban tudj valamit, ügyesebb légy sportban, nyelvtanulásban, készségesebb legyél a segítésben. Ez nem lenne baj! De nem attól vagyok „jó”, hogy valamiben jobb vagyok a másiknál. Nem a másik ember, a „versenytárs” a mérce, hanem az, amit a Jóisten kezdettől fogva elgondolt rólam, amivé válnom kell. Legyek a legkisebb, és akkor vagyok több, akkor vagyok elég nagy. Nem tölthet el megelégedettséggel, ha sikerült valamiben jobbnak lenni a társamnál. Ez a fajta magatartás általában úgy működik, hogy észreveszem a testvérem, családtagjaim, vagy osztálytársaim hibáit. És örömmel megállapítom, hogy ez vagy az a hiba nincs meg bennem, és ez jó! De ettől én még nem vagyok jó, főképp nem jobb! Nem a hibák hiánya, hanem a jó szokásaim, a jó tulajdonságaim, a belső értékeim, a jellemem, végül is a jó tetteim minősítik életemet. Esetleg más emberek szemében is, de nem is ez a fontos, hanem elsősorban az, hogy mit érek a Jóisten szemében. – Tudjátok, hogy mit állít példának az Isten Fia a vetekedő tanítványok elé: a gyermeket, TITEKET! Azt mondja tanítványainak: legyetek olyanok, mint a kisgyermek!

Vajon miért mondja? Milyen a gyerek? A gyerek „kicsi”. Ez a kicsinység nem a súlyára vagy a magasságára vonatkozik, és nem azt jelenti, hogy legyetek olyan „aranyosak”, mint egy kisgyerek. A kicsinység egy szentírási fogalom: a felnőtthöz képest kicsi, azaz kiszolgáltatott, segítségre szoruló, aki nem tudja magát fenntartani, még nem önálló. A szülei kezébe helyezi magát, és akkor biztonságban van. Nem fél, mert mintegy átadja magát nekik. – Eszerint az fogadja gyermekként az Isten országát, aki kicsinek tudja magát Isten előtt, mindent Tőle vár, és nem a maga teljesítményei, érdemei alapján akar bejutni az ő országába. A mennyei Atya kezébe helyezi életét, vágyait, jövőjét!

Kedves fiúk lányok! Indulnak a sportversenyek, a sokféle tanulmányi verseny! Lehet, hogy elsők is lesztek, de mindeközben maradjatok meg kicsinek, szolgáljatok egymásnak szeretettel. Mondjátok sokszor: „Uram, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet!” _{vö. Luk 23,46; és az esti ima}

Most mindannyian álljunk fel, imádkozzunk!

†Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. – Ámen.

Könyörögjünk! Cselekedeteinket, kérünk, Urunk, sugallatoddal előzd meg, és segítségeddel kísérd, hogy minden imádságunk és munkánk tőled vegye kezdetét, és általad végződjék. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen.

Laudétur Iesus Christus! – In ætérnum, amen!

(Ullmann Péter O.Praem.)