Péter atya hétindító gondolatai

Holnap az új templom szentelését ünnepeli premontrei rendi közösségünk a hozzánk tartozó hívekkel, veletek is Kedves Premis Tanárok és Diákok!

Ezért a mai hétindítóban gondolkodjunk el azon, hogy mi a templom, hogy mit jelent és jelez egy templom? Miért hívták eleink a templomot egyháznak, régi magyar nevén „idháznak”, vagyis az üdvösség házának?

Először is ez a hely az Istené! Konszekrált, azaz Istennek szentelt hely, az Isten látható háza az emberek között. A templom a maga módján láthatóvá teszi számunkra az Istent. Isten mindenütt jelen van, de nekünk, embereknek szükséges, hogy a térből falakkal lehatároljunk egy szakaszt, ami az Istené, ahol kiszakítjuk magunkat a mindennapi tevékenységből, és csak Istent imádjuk, őt dicsőítjük, az Isten szavát hallgatjuk, megnyitjuk a szívünket az Isten kegyelmére, mindarra, amit a szentségek által itt kapunk! Ez ahhoz hasonlít, mint amikor az időből szakítunk ki egy darabot az imádságra. Csak úgy lehet mindig Isten jelenlétében élni, ha időnként van egy kis része az életünknek, amit kifejezetten az imának szánunk! Ehhez hasonlóan a templomot pedig a térből szakítjuk ki. - A katolikus templomban az Isten a hit szemével nézőknek valóságosan is látható: Az emberként kétezer évvel ezelőtt láthatóvá vált Jézus Krisztus, a megtestesült második isteni személy az Eukarisztiában itt rejtőzik köztünk, a kenyér és bor színe alatt.

Másodszor, mi, akik együtt vagyunk a templomban, hogy Krisztus halálát és feltámadását ünnepeljük a szentmisében, többet látunk, mint Isten kőből épült egyházat. A templomban lévők maguk is kövek, élő kövek, az Isten élő egyházát alkotják. Az élő kövek a keresztények, akiket Isten kőegyházában kereszteltek. Mi pedig egy élő templommá, az Egyházzá épülünk össze. A kőtemplom jelzi számunkra az élő templomot, a részegyházat. Ennek az egyháznak a fundamentuma nem hasított kő vagy beton, hanem az Istenbe vetett szilárd hit. Addig áll az élő egyház, amíg hitünket továbbadjuk, amíg mi papok és hitoktatók egységben a püspökkel tanítunk, és amíg az egyházmegye püspöke egységben van Róma püspökével, és végső soron, amíg az apostoli hagyományok szerint élünk és tanítunk. Szent Ágoston Atyánk mondja: „Ezen a fundamentumon ti, mint élő kövek épültök össze fallá. A köveket, benneteket összekötő habarcs a szeretet. Ennek a templomnak világitó lámpásai is ti vagytok: a ti tiszta szívetek úgy világosodjék, hogy az emberek látva jótetteiteket, szép életeteket, magasztalják mennyei Atyátokat”. Az élő templom oszlopai is ti vagytok, ha odafigyeltek az elhagyottakra, ha támogatjátok a szegényeket, az elesetteket és betegeket. – Ti magatok egyenként, külön-külön is a Szentlélek templomai vagytok, ha kegyelemben éltek, ha a szentáldozás és szentgyónás által visszaszerzitek a keresztségben kapott ártatlanságot. Együtt pedig ti vagytok az Isten háza népe a többi ember között.

Továbbá még ennél is többet jelent az új kőegyház, amit holnap, a templomszentelés napján ünneplünk. A templom nemcsak a földi egyház, hanem a Menyország, a mennyei Jeruzsálem jele is közöttünk. A középkori ember a templomba az un. ékes kapun át lépett be. Azt mondta, hogy amíg itt van, kilép a mindennapi, földi létből, a mennyországba lép. Látta a szobrokat, a falakra festett képeket, ami a „Biblia pauperum”, a szegények bibliája volt, és hallgatta az éneket, a mennyei muzsikát. Azért áldozott a templomra, építette, díszítette évszázadokon át, mert tudatában volt, hogy itt előre ízleli a teljességet, a tökéletes, maradéktalan boldogságot. A mennyben boldogságunk forrása az, hogy Istent színről színre látjuk. Soha be nem telünk végtelen gazdagságával, dicsőítésére rá nem ununk, mert az a legfőbb örömünk. De ezt már itt a földön elkezdjük. Az istentiszteletnek ez a mennyei módja itt is megvalósul: a szentmiséken, és a zsolozsmázó szájunkkal ugyanaz a Krisztus dicsőíti meg a mennyei Atyát, aki ott ül a mennyben az Atya jobbján. "Hogyan akarjuk a mennyországban Isten szüntelen dicséretében örömünket lelni, ha már most nem kezdjük el?” - kérdezi Ágoston atyánk. - Összefoglalva: a templom ezt a három dolgot jelzi számunkra: az Isten házát, az élő Egyházat és jövendő hazánkat, a Menyországot.

Könyörögjünk! Isten, ki élő és kiválasztott kövekből készítesz Fölségednek örök lakóhelyet, segítsd meg könyörgő népedet, hogy ez a hely, mely Egyházadat gyarapítja földiekben, legyen gazdag a mennyei javakban! Jézus Kr. a mi Urunk által. Amen.

†Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. – Ámen. Könyörögjünk! Cselekedeteinket…

Laudétur Iesus Christus! – In ætérnum, amen!                                                                       (Ullmann Péter O.Praem.)