Imre atya hétindító gondolatai

Ha ma körülnézünk a világban, a keresztet szinte mindenhol látjuk: ott van a templomtornyok csúcsán, ott lóg sokunk nyakában ezüst vagy fa láncon, ott van a tantermek falán, sőt még ruhákon vagy lemezborítókon is mint divatelem. Annyira megszoktuk a látványát, hogy már ritkán gondolunk bele abba, mi is volt az eredetileg.

Ha kétezer évvel ezelőtt valaki belépett volna a Római Birodalom egyik iskolájába egy kereszttel a nyakában, mindenki megrémült volna. A kereszt ugyanis a legkegyetlenebb, legmegalázóbb kivégzőeszköz volt, nagyjából olyan, mintha ma valaki egy villamosszéket vagy egy akasztófát viselne nyakláncként.

 

Ma az Egyház mégis azt mondja nekünk: Szent Kereszt felmagasztalása.

Hogyan lehet egy kivégzőeszközt ünnepelni, pláne „felmagasztalni”?

Miért nem próbáljuk inkább elrejteni, elfelejteni a Nagypéntek fájdalmát?

A válasz egyetlen szóban rejlik: a szeretetben.

A kereszt nem attól szent, hogy fából van.

Nem az a lényege, hogy szenvedés volt rajta.

A kereszt attól vált dicsőségessé, hogy Valaki ráfeküdt, és a gyűlöletnek nem gyűlölettel válaszolt.

Amikor Jézust bántották, gúnyolták és megalázták, Ő nem visszatámadott, és nem is futott el, hanem kitárta a karjait, és azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

A kereszten a világ legnagyobb sötétsége találkozott a világ legnagyobb szeretetével – és a szeretet győzött. Ezért nem a halál jelképe többé, hanem a győzelemé: a szeretet győzelméé az önzés felett.

 

Mit jelent ez nektek és nekem ma, itt a gimnáziumban, egy hétfő reggelen?

Mindannyiunknak megvannak a magunk „keresztjei” ezen a héten is:

• Kereszt lehet a legkisebbeknek a korán kelés, a nehéz táska vagy a honvágy a hétvége után.

• Kereszt a nagyobbaknak a stressz: egy nehéz témazáró, a felelések, a jövőtől való félelem vagy az, hogy megértsék őket a társaik.

• És néha az a legnagyobb keresztünk, ha valaki megbánt bennünket, kinevet vagy kiközösít.

Ilyenkor két dolgot tehetünk.

Az egyik, hogy lázadunk, dühösek leszünk, és továbbadjuk a bántást – mi is beszólunk, mi is bántunk mást.

A másik út a Kereszt útja: észrevenni, hogy az igazi erő nem az izmokban vagy a csípős válaszokban van, hanem abban, ha képesek vagyunk megbocsátani. Abban, ha felvállaljuk a nehéz munkát a tanulásban, ha odaülünk ahhoz az osztálytársunkhoz, aki egyedül van a szünetben, vagy ha nem viszonozzuk a rosszat.

 

Amikor ránéztek a falon lévő keresztre a tanórák előtt vagy a folyosón sétálva, jusson eszetekbe két dolog:

1. Soha nem vagytok egyedül: Bármilyen nehéz is a napotok, Jézus a kereszten már minden magányt, félelmet és küzdelmet átélt értetek.

2. A kereszt az igazi erő jele: Megmutatja, hogy a jóság, az alázat és a szeretet mindig erősebb, mint a rosszkedv, a lustaság vagy a harag.

 

Kezdjük el ezt a hetet a Kereszt jegyében: tegyük oda a mai napunk küzdelmeit Jézus mellé, és éljünk úgy ezen a héten egymással az osztályokban, hogy rólunk is látszódjon, hogy ehhez a győztes Szeretethez tartozunk.

 

Legyen áldott, békés és eredményes hetetek!