Közösségi szolgálatom értékelése

2023 szeptemberében osztotta ki iskolánk a 9. osztályos tanulók között a Diáknaplót- a közösségi szolgálat nyilvántartására. Nagytestvérektől, felettünk járó, illetve már leérettségizett diáktársaktól sok mindent hallottunk a közösségi szolgálatról, így nem volt ismeretlen, mi vár ránk. Sőt: előző iskolámban, a gödöllői Szent Imre Katolikus Általános Iskolában már kaptam egy kis ízelítőt hiszen 8. osztályosként 15 óra közösségi szolgálatot kellett elvégeznünk; ez alapfeltétele volt a továbbtanulás megkezdésének.

,,Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik azért, hogy magadon segíts, a másik pedig, hogy másokon.” Iskolánk fontos nevelési alapelve, hogy felismerjük, ha embertársunknak szüksége van ránk, felismerjük a másik értékeit, hogy vállaljunk felelősséget embertársunk iránt. Azt gondolom, a gimnáziumi korosztálynak már fel kéne tudni ismernie azokat az alkalmakat, amikor szükség van rájuk, meg kell látniuk az önkéntes alkalmakat és azt feltétel nélkül is el kellene végezniük.

A napló vezetését, azt a rendszert, hogy dokumentálni, pecsételni kell az egyébként önként végzett munkát mankóként kell felfogni, ami a másokért vállalt önfeláldozásra nevel, arra, hogy ,,egy jobb világot hagyjuk magunk után”. Azt gondolom, hatalmas előnyre tesz szert az, aki gimnáziumi évei során önkénteskedik, mert a szolgálat, amelyet másokért tett, kihat egyész életére.

,,Az élet ismétlődő és legsürgetőbb kérdése: Mit teszel másokért?” Az 50 órát igyekeztem különböző területeken elvégezni: Az iskolai kertrendezés, az iskolai rendezvényeken való segédkezés mellett sok időt töltöttem a Premontrei Kikelet Óvoda gyermekei közt. 16 évesen a homokozás, a fogócskázás és legozás közben rengeteg dolgot tanultam a 4-6 évesektől: igazi élményeket gyűjtöttem körükben, mindemellett azok a tapasztalatok, amiket az ottlétem során kaptam, felbecsülhetetlen értékek számomra. A plébánián, a cserkészházban való segédkezés a kötelező óraszám elvégzése után pedig már rendszeressé vált.

Pályaorientáció szempontjából is kiemelkedően hasznosnak tartom a kezdeményezést, hiszen a résztvevő diákok olyan intézményeket is meglátogathatnak, amelyek szorosan kapcsolódnak továbbtanulási elképzeléseikhez. Ez a fajta közösségi szolgálat még akár befolyásolni is tudja a diák választását.

Sokféleképpen lehet az 50 órához hozzáállni… Természetesen meg lehet fogni a könnyebbik részét. Azonban ez esetben olyan dolgoktól fosztja meg az ember magát, amelyekre később már nem lesz alkalma. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy merjen új helyeket felfedezni, ne csak az eddig kitaposott ösvényen menjen, legyen bátor az élet különböző területeit megismerni, hogy hivatását ne csak tudása, tapasztalatai alapján válassza meg.

Vége az 50 órának. Hogyan tovább? A legrosszabb, legelkeserítőbb, amit az ember el tud képzelni az az, hogy a vállveregetés után kijelentjük: Soha többet.  ,,Az ezer mérföldes utazás is egy lépéssel kezdődik.” Az 50 óra még csak a kezdet. Ezt a mankót elhagyva már könnyedén mehetünk a teljesség felé, nem feledkezve meg a Krisztusi intésről: ,,Hanem aki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.”

Nagy Kristóf 9.c

2024. 04. 08.